Maxim Vengerov ismét a Nemzeti Filharmonikusokkal muzsikál! A világhírű hegedűművész most karmesterként áll a színpadra, és dirigálja Schubert VIII. „Befejezetlen”, és Bruckner IX. szimfóniáját.  

Mi késztet számos nagy hangszeres muzsikust arra, hogy több évtizednyi sikeres szólistapálya után, azt fel nem adva, karmesterként is közönség elé álljon? Vélhetően a teljesség igénye. Egy hangszer után a zenekar – maga az univerzum. Ezt áttekinteni, irányítani: az összefüggések olyan gazdagsága, amely semmihez sem hasonlítható. A novoszibirszki születésű, Monacóban élő hegedűművész igen fiatalon hangszerének nemzetközi szupersztárja lett, ám dirigensként is jó néhány éve rendszeresen fellép.

A világhírű pedagógus, Zakhar Bron egykori növendéke, az idén negyvenhat éves Maxim Vengerov hegedűvirtuózként a budapesti közönség régi kedvence, most azonban kizárólag karmesteri minőségben vendégszerepel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén. Műsorán két romantikus alapmű szerepel. Schubert 1822-ben keletkezett VIII. szimfóniája, amelyet a „Befejezetlen” jelzővel illetnek, a szimfóniák szokásos négytételes szerkezete helyett csak két tételt tartalmaz. A zenetudomány sokféle feltételezést megfogalmazott a befejezetlenség okáról, de biztosat ma sem tudunk. A mű a sötét, tragikus, sorsszerű megszólalásmód és a lágy líra kettősségét tárja a hallgató elé. Bruckner Kilencedikje, akárcsak Beethovené, a zeneszerző utolsó szimfóniája. Schubert művéhez hasonlóan ez is befejezetlen, mert a finálét Brucknernek már nem sikerült végig írnia: 1896-ban, a mű komponálása közben meghalt. A dús későromantikus hangzású, magasztos hangulatvilágú mű tükrözi Bruckner mély vallásosságát – ezt jelzi az is, hogy a zeneszerző naiv egyszerűséggel „A Jóistennek” ajánlotta művét.

Felejthetetlen zenei élmény október 8-án a MÜPÁBAN!