Ha karnevál, akkor Velence! Saluti da Venezia...
2018. február 15. írta: persica

Ha karnevál, akkor Velence! Saluti da Venezia...

Tudtam, hogy megyünk, mégis izgalommal telve vártam a mikortot, mert az a meglepetés része volt, így a hétvégén pár csodálatos napot töltöttünk a festői Velencében, igazi karneváli hangulatban!

Az autóút alatt megcsodálhattuk a Szlovéniát átszelő hófedte hegyeket, majd a Olaszországi Veneto tartomány hamisítatlan Olasz tájait. 

Szinte alig akad ember, aki ne ismerné a lagúnák városában tartott, Velencei karnevált, mely a városról van elnevezve. A karnevál az Olaszok egyik ősi hagyománya és mindmáig fontos eseménynek számít. A karneváli izgalmas, csodálatos hangulat húshagyó keddig tart, és mint megtudtuk követi ezt egy Valntin napi „after party” 

Elképesztően színes maszkok, látványos, néha ijesztő jelmezek sokasága, hömpölygő tömeg, és mindenekfelett káprázatos hangulat, megannyi turista bolyong a Velencei lagúnák utcáin. 

A velencei karnevál története: A régi idők Dél-Európájában a farsang az egyik legnagyobb eseménynek számított. Januárban kezdődött a farsangi időszak, mely alatt szinte minden megengedett volt. A hölgyek tojással dobálhatták a felvonuló tömeget, frissel a szép nőket, megzápulttal a csúnyákat, az álarcosoknak szabad volt berontani magánházakhoz. Az egész egy hatalmas színjáték, melyben mindent szabad, melynek nézőközönsége szerves résztvevője az eseményeknek.

A húshagyó keddig tartott főünnepséget a Piazza San Marcon (Szent Márk Tér) Velence híres főterén rendezték, a szabad ég alatt. A város egy részén átvonulva ide érkezett a felvonuló tömeg, élükön virágkoszorúval díszített ökrökkel. Ezeket az állatokat, a főtérre érve, a dózse előtt, egy nagyobb méretű, éles és széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték.
A karnevál sok részletet megőrzött a régi hagyományból, némelyiket kissé átalakítva, de a jelképes momentumok megmaradtak. Hagyományosan a dózse és vendégei a palota erkélyéről üdvözlik a tömeget, majd megszólalnak a harsonák, és több száz léggömböt engednek a magasba, melynek hatására az ég megtelik mozgással, színekkel, mintha egész Velence bolydult volna fel, mindenestül.

A Herceg tündöklése és bukása: A turisták között legnépszerűbb nap a karnevál utolsó napja és egyben csúcspontja, a húshagyó kedd. Ekkor búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, akinek az első napon mindent odaadtak és akitől most mindent el is vesznek. Ezen a napon szimbolikusan megölik a karnevált, hogy elűzzék a rossz szellemet, búcsúztassák a telet, köszöntség a tavaszt és hivatalosan is véget vessenek jövő ilyenkorig a féktelen mulatozásnak.

A karnevál szó eredete: A karnevál, mint szó, még a középkori latin „carne levare”, azaz „a hús elhagyása” ünnep nevének szóösszetételéből alakult ki. Ez a nagy mulatozás, dőzsölés nem kötődik keresztény ünnephez, az egyház később tette azzá. A „carne” azaz „hús” szó nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Az ünnepkor töménytelen hús, többek közt csirke, sertés és marha került az asztalra, igazi lakomákat rendeztek a farsang alkalmával.

A karnevál maszkjai: A karneválokon az emberek kezdetben nem csak felvonultak és álarcot viseltek, hanem konfetti helyett virágokat és cukorból vagy lisztből készült golyócskákat szórtak az többiekre /innen származik a konfetti/, hanem állatviadalokat is tartottak, valamint lóversenyeket is rendeztek.

A farsang története még régebbre nyúlik vissza, mint hinnénk. A köztársaság a császárhű Ulrico pátriárka legyőzése óta tart ünnepségeket a mai karneváli időszakkal megegyező időben a Szent Márk téren. Ebből alakult ki a húshagyó csütörtök.
A legrégebbi ebből a korból fennmaradt írás szerint 1094 óta ünneplik a győzelmeket, még Vitale Falier elöljáró idején. Velence nagy és befolyásos tengeri hatalom volt akkoriban, és mindig pazarul megünnepelte győzelmét. A húshagyó ünnepet a 13. században regisztrálták hivatalos ünnepként először.

A maszk-készítőknek már egészen korán saját alcsoportjuk alakult ki a festők céhén belül. Velencéből importáltak maszkokat és ruhákat több európai államba, többek között Mátyás király korában Magyarországra is.
Velence már a 18. században a karneválok városaként vált ismertté. Megjelentek itt a turisták, Európából egyre több nemes volt kíváncsi a karneválra, ahol kimulatták, kiszórakozták magukat az utcákon és szórakozó helyeken.

Ciao Velence! Torneremo!

Kép: saját (PR)

Köszönöm STA Travel      www.statravel.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://persica.blog.hu/api/trackback/id/tr6613671194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása